KEDVES SÓGOROM! Nem tagadhatom meg magamtól tovább azt az örömöt, hogy legutóbbi búcsúzásunkkor tett szíves meghívását elfogadva néhány hetet önöknél töltsek Churchhillben; így hát, ha önnek és Mrs. Vernonnak most minden tekintetben alkalmas a fogadásom, remélem, néhány napon belül bemutatnak sógornőmnek, akivel már oly régóta szeretnék megismerkedni. Itteni kedves barátaim a legnagyobb szeretettel kérlelnek, hogy maradjak tovább, de vendégszerető, vidám természetük miatt többet forognak társaságban, mint jelenlegi helyzetemben és lelkiállapotomban kívánatos volna; s türelmetlenül várom az órát, amikor önöknél élvezhetem a visszavonultság gyönyöreit.
Alig várom, hogy megismerkedjem kedves kisgyermekeivel, akiknek a szívét oly nagyon szeretném megnyerni. Minden lelkierőmre szükségem lesz, mert hamarosan el kell válnom a lányomtól. Drága apjának hosszú betegsége miatt nem fordíthattam rá annyi figyelmet, amennyit a kötelesség és a szeretet egyaránt megkövetelt volna, s igen alapos okom van attól tartani, hogy a nevelőnő, akinek a gondjaira bíztam, nem tudott megbirkózni a feladatával. Ezért elhatároztam, hogy London egyik legjobb magániskolájába adom, ahol útban önökhöz magam helyezhetem majd el. Mint látja, eltökéltem, hogy mindenképpen bebocsátást nyerek Churchhillbe. Valóban igen fájdalmasan érintene, ha kiderülne, hogy nincs módjában fogadni.
